2014. május 18., vasárnap
2014. március 16., vasárnap
2014. február 24., hétfő
Az élet értelme
Mi az élet értelme? Sokan teszik fel azt az elég egyszerű, de annál nehezebben megválaszolható kérdést. Nagyon sok ember foglalkozik illetve foglalkozott már a témával, viszont a legtöbb embert talán nem is érdekli a kérdés. A téma nagyon általános és nagyon sok dolog kapcsolódik közvetlenül hozzá. Ilyen dolgok a létezés, öntudat, boldogság cél például.
Már az ókori görög filozófusokat érdekelte ez a téma, köztük Platónt és Arisztotelészt is. Platón korában a tudás megszerzésében látták az élet értelmét, amiből minden jó származik. Arisztotelész szerint az élet értelme elérni egy legfőbb célt, amit kisebb célok elérésével teljesítünk és ami fölött nincs már további célunk. Így érhetjük el a boldogságot. A hedonisztikus világképben az élet célját a inkább testi örömök jelentik, mint a szellemiek. A felvilágosodás korában a 17. és 18. században a klasszikus liberalizmus gondolkodói az egyénben és a tulajdonban látták az élet értelmét. A 19. században az utilitarizmus elve szerint a legjobb és leghasznosabb az a dolog, ami a legtöbb embernek szerez örömet. A nihilizmus szerint az élet célzott értelem nélkül létezik. A 20. század filozófusai szerint megint mást jelent az élet értelme. A pragmatikus filozófusok az élet praktikus és hasznos megértését hangsúlyozzák. Szerintük a az élet értelme csak a tapasztaláson keresztül található meg. Az egzisztencializmus szerint minden egyes ember a saját életének értelmét teremti meg. Hasonló a humanizmus elképzelése az élet értelméről: az emberek határozzák meg az élet értelmét.
Lehetne még napjainkig folytatni a sort és nem szabad megfeletkezni a vallásokhoz kapcsolódó nézetekről sem. Látható, hogy nagyon sok elképzelés született a témával kapcsolatosan és hogy ezek az elképzelések az emberiség fejlődésével változtak. Szerintem egyértelműen látszik, hogy végül is szinte mindegyik nézet végül a boldogsághoz vezet, csak ezt különbözően próbálják elérni. Hozzám a leginkább közelálló nézetek leginkább a fejlődés vége felé láthatóak. Szerintem mindenki maga dönti el mi a célja az életben, miért akar élni...
Már az ókori görög filozófusokat érdekelte ez a téma, köztük Platónt és Arisztotelészt is. Platón korában a tudás megszerzésében látták az élet értelmét, amiből minden jó származik. Arisztotelész szerint az élet értelme elérni egy legfőbb célt, amit kisebb célok elérésével teljesítünk és ami fölött nincs már további célunk. Így érhetjük el a boldogságot. A hedonisztikus világképben az élet célját a inkább testi örömök jelentik, mint a szellemiek. A felvilágosodás korában a 17. és 18. században a klasszikus liberalizmus gondolkodói az egyénben és a tulajdonban látták az élet értelmét. A 19. században az utilitarizmus elve szerint a legjobb és leghasznosabb az a dolog, ami a legtöbb embernek szerez örömet. A nihilizmus szerint az élet célzott értelem nélkül létezik. A 20. század filozófusai szerint megint mást jelent az élet értelme. A pragmatikus filozófusok az élet praktikus és hasznos megértését hangsúlyozzák. Szerintük a az élet értelme csak a tapasztaláson keresztül található meg. Az egzisztencializmus szerint minden egyes ember a saját életének értelmét teremti meg. Hasonló a humanizmus elképzelése az élet értelméről: az emberek határozzák meg az élet értelmét.
Lehetne még napjainkig folytatni a sort és nem szabad megfeletkezni a vallásokhoz kapcsolódó nézetekről sem. Látható, hogy nagyon sok elképzelés született a témával kapcsolatosan és hogy ezek az elképzelések az emberiség fejlődésével változtak. Szerintem egyértelműen látszik, hogy végül is szinte mindegyik nézet végül a boldogsághoz vezet, csak ezt különbözően próbálják elérni. Hozzám a leginkább közelálló nézetek leginkább a fejlődés vége felé láthatóak. Szerintem mindenki maga dönti el mi a célja az életben, miért akar élni...
2014. február 23., vasárnap
Létezik-e sors?
Alapjában véve egyet értek Feldmár András gondolataival. Számomra egy ez egy új megfogalmazása a sorsnak. Ez egy egészen más szempont. Én eddig úgy tekintettem a sorsra és végzetre, mint egyfajta hit, amiben én nem hiszek. Sokan gondolják úgy, hogy az életünk valahol "meg van írva", ezért akármi történik velük vagy akármit választanak, az úgy van megírva, úgy kell történnie. Szerintem a Mártix című filmtrilógia sokat foglalkozik ezzel a "így kellett történnie" dologgal. Persze nagyon sokan gondolják ennek az ellentettjét, miszerint az életük nincs megírva, hanem minden pillanatban kedvükre változtathatják.
Ellenben Feldmár András más megvilágításba helyezi a sorsot. Ő a két szélsőséges nézet közé helyezi az övét. Szerinte ugyanúgy játszik közre életünk alakulásában a sors, mint a szabad akarat. Mindenki bizonyos lapokkal születik, mondja. Az életet kártyajátékhoz hasonlítja, ahhol a megadott kártyákból kell építkeznünk és a legtöbbet kihoznunk belőlük. Ez vitathatatlanul igaz. Hiszen mindenképpen van szabad akaratunk, de ezzel a szabad akarattal nem csinálhatunk meg akármit, valami korlátoz. Ez a korlát a sors ebben a megfogalmazásban.
De szerintem a sors nem erről illetve nem csak erről szól. Teljesen megfoghatatlan, nem úgy, mint amik ebben a példában szerepelnek. Hiszen életünk végén nem leszünk képesek megmondani, hogy a sors miatt jutottunk oda, ahova vagy saját akaratunkból. Ráadásul a saját akaratunkra is mondhatjuk, hogy "a sors is úgy akarta". Ellenben viszont nem nagyon lehet máshogy elnevezni azt a jelenséget, minthogy sors.
Szerintem a sorshoz illetve végzethez szorosan kapcsolódik a karma fogalma, ami bár hasonlít a sorshoz, de nem ugyan az. A karma ok-okozatot jelent. Tehát egy cselekedetünknek később lesz egy hatása visszafelé. Szerintem ez egy megfigyelhető jelenség, és ezzel irányíthatjuk "sorsunkat". Gondolom sok ember tapasztalta, hogy ha mondjuk segít valakinek, akkor később lehet, hogy neki segítenek. Ez hasonlít a szerencséhez, hiszen szerintem akkor szerencsés egy ember, ha annak hiszi magát. Ezekkel azt akarom kifejezni, hogy a sors, végzet és hasonló megfoghatatlan társaik léteznek, csak az egész felfogás kérdése.
Ellenben Feldmár András más megvilágításba helyezi a sorsot. Ő a két szélsőséges nézet közé helyezi az övét. Szerinte ugyanúgy játszik közre életünk alakulásában a sors, mint a szabad akarat. Mindenki bizonyos lapokkal születik, mondja. Az életet kártyajátékhoz hasonlítja, ahhol a megadott kártyákból kell építkeznünk és a legtöbbet kihoznunk belőlük. Ez vitathatatlanul igaz. Hiszen mindenképpen van szabad akaratunk, de ezzel a szabad akarattal nem csinálhatunk meg akármit, valami korlátoz. Ez a korlát a sors ebben a megfogalmazásban.
De szerintem a sors nem erről illetve nem csak erről szól. Teljesen megfoghatatlan, nem úgy, mint amik ebben a példában szerepelnek. Hiszen életünk végén nem leszünk képesek megmondani, hogy a sors miatt jutottunk oda, ahova vagy saját akaratunkból. Ráadásul a saját akaratunkra is mondhatjuk, hogy "a sors is úgy akarta". Ellenben viszont nem nagyon lehet máshogy elnevezni azt a jelenséget, minthogy sors.
Szerintem a sorshoz illetve végzethez szorosan kapcsolódik a karma fogalma, ami bár hasonlít a sorshoz, de nem ugyan az. A karma ok-okozatot jelent. Tehát egy cselekedetünknek később lesz egy hatása visszafelé. Szerintem ez egy megfigyelhető jelenség, és ezzel irányíthatjuk "sorsunkat". Gondolom sok ember tapasztalta, hogy ha mondjuk segít valakinek, akkor később lehet, hogy neki segítenek. Ez hasonlít a szerencséhez, hiszen szerintem akkor szerencsés egy ember, ha annak hiszi magát. Ezekkel azt akarom kifejezni, hogy a sors, végzet és hasonló megfoghatatlan társaik léteznek, csak az egész felfogás kérdése.
2014. február 6., csütörtök
2013. október 23., szerda
Fontos-e, hogy legyen példaképünk?
Legtöbb ember, beleértve engem is, úgy gondolja, hogy mindenkinek van, vagy legalábbis kéne lennie példaképének. De mit is jelent a példakép és ki lehet az?
A példakép szerintem egy olyan ember, akire felnézünk, szeretnénk hozzá hasonlóvá válni vagy hasonló sikereket elérni. Ez általában egy valamivel idősebb, tapasztaltabb ember, nem ritkán híresség.
De jó-e, ha van példaképünk? Szerintem van a dolognak rossz és jó oldala is. Például sok ember csak külsőleg akar hasonlítani példaképére, és ezzel gyakorlatilag elkezdi majmolni az aktuális példaképet. Mondjuk körülbelül ez az alapja a divatnak és annak terjedésének. De a témánál maradva szerintem a példakép ennél többet jelent vagy legalábbis többet kéne, hogy jelentsen.
Persze a példakép alapvetően jó dolog. Kitűz az ember elé egy célt és segít, hogy azt teljesítse. A jó példaképre nem, vagy nem csak külsőleg akarunk hasonlítani, hanem belső tulajdonságaira, de méginkább eredményeire, sikereire vagy arra, hogy mit tett le az asztalra.
Most akkor szükséges a példa vagy nem? Jó kérdés. Szerintem mindenhogy lehet boldogulni, nem olyan fontos a példakép. Aláírom, hogy sok esetben nagy segítség lehet látni, hogy igen, ha ezt csinálom, akkor ilyen lehetek, de példakép nélkül is lehetnek céljaink és persze nem mindig a jó utat jelenti a másik ember "utánozása". Minden ember egyedi és másban, máshogy jobb.
Szerintem a legjobb megoldás, ha nem konkrét példaképünk van, hanem csak azt mondjuk, hogy ebben meg abban a tulajdonságban szeretnénk hasonlítani bizonyos emberekre. Tehát nem konkrét emberre, hanem inkább ember típusokra érdemes példaképként tekinteni. Így nem állítunk magunk elé elérhetetlen célt.
Összefoglalva nem, nem fontos, hogy legyen példaképünk, mert nem létszükséglet. De ha már van, akkor válasszuk meg jól, és tekintsünk rá úgy mint egy igazi példaképre, és ne csak külsőségekben próbáljuk meg utánozni.
A példakép szerintem egy olyan ember, akire felnézünk, szeretnénk hozzá hasonlóvá válni vagy hasonló sikereket elérni. Ez általában egy valamivel idősebb, tapasztaltabb ember, nem ritkán híresség.
De jó-e, ha van példaképünk? Szerintem van a dolognak rossz és jó oldala is. Például sok ember csak külsőleg akar hasonlítani példaképére, és ezzel gyakorlatilag elkezdi majmolni az aktuális példaképet. Mondjuk körülbelül ez az alapja a divatnak és annak terjedésének. De a témánál maradva szerintem a példakép ennél többet jelent vagy legalábbis többet kéne, hogy jelentsen.
Persze a példakép alapvetően jó dolog. Kitűz az ember elé egy célt és segít, hogy azt teljesítse. A jó példaképre nem, vagy nem csak külsőleg akarunk hasonlítani, hanem belső tulajdonságaira, de méginkább eredményeire, sikereire vagy arra, hogy mit tett le az asztalra.
Most akkor szükséges a példa vagy nem? Jó kérdés. Szerintem mindenhogy lehet boldogulni, nem olyan fontos a példakép. Aláírom, hogy sok esetben nagy segítség lehet látni, hogy igen, ha ezt csinálom, akkor ilyen lehetek, de példakép nélkül is lehetnek céljaink és persze nem mindig a jó utat jelenti a másik ember "utánozása". Minden ember egyedi és másban, máshogy jobb.
Szerintem a legjobb megoldás, ha nem konkrét példaképünk van, hanem csak azt mondjuk, hogy ebben meg abban a tulajdonságban szeretnénk hasonlítani bizonyos emberekre. Tehát nem konkrét emberre, hanem inkább ember típusokra érdemes példaképként tekinteni. Így nem állítunk magunk elé elérhetetlen célt.
Összefoglalva nem, nem fontos, hogy legyen példaképünk, mert nem létszükséglet. De ha már van, akkor válasszuk meg jól, és tekintsünk rá úgy mint egy igazi példaképre, és ne csak külsőségekben próbáljuk meg utánozni.
Mitől jó film a jó film?
Mindenkinek mást jelent a jó film fogalma. Én meg szeretném fogalmazni a sajátomat. Először is még számomra is többféle jó film létezik. Arra gondolok, hogy például, ha meg szeretnék nézni egy filmet a haverokkal, akkor lehet, hogy nem egy ténylegesen jó filmet, hanem egy látványos vagy éppen vicces filmet választok, amik persze a saját kategóriájukban jók, de számomra nem számítanak jó filmeknek.
Na de mi is számít nálam jó filmnek? Vannak persze kisebb dolgok, hogy például legyen jó a film zenéje, legyen látványos egy kicsit, legyen jó színészi alakítás, jó történet, szép helyszín stb. Nem a legfontosabb, de sok filmet az alapján titulálok jónak, hogy milyen arányban vicces, izgalmas, akciódús és drámai. Ezt úgy értem, hogy sok olyan film van, ami nem vidám dologról szól, de mégis vannak benne vicces jelenetek, amik ráadásul nem is rontják el a film hangulatát. Ezek a filmek általában jók szoktak lenni.
A másik nagyon fontos szempont a történet. Azon belül is nem igazán a cselekmény, hanem, hogy például mennyire tudom beleélni, beleképzelni magam valamelyik főszereplő helyébe. Persze ez mindenkinél más lehet, ezért is különböznek a vélemények. Ha már bele tudom élni magam valamelyik főszereplő helyébe, akkor nyert ügye van a filmnek, hiszen ha elég izgalmas, akkor nem bírom abbahagyni a nézését. Nagyon fontos továbbá, hogy a filmnek legyen egy "világa", hogy egy csak arra a filmre jellemző érzés fogjon el ha nézem. Szerintem ezért olyan sikeresek a fantasy filmek vagy sci-fik(Gyűrűk ura, Harry Potter, Star Wars, Star Trek), hiszen egy egészen új világot alkotnak, és olyan szintű háttértörténete van egy-egy szereplőnek, hogy akár igazi is lehetne az aktuális világ. A harmadik fontos dolog amit kiemelnék, az az, hogy mennyire elgondolkodtató az adott film. Ez azért fontos nálam, mert így a film nem csak addig tart, ameddig nézem, hanem ameddig utána átgondolom. Ráadásul így a legtöbb esetben egy kis valódi értelme is lesz a filmnek, hiszen gondolkodtat.
Körülbelül ez jeleni nálam a jó filmet. Sok feltételnek tűnhet, de azért nem olyan nehéz őket teljesíteni.
Na de mi is számít nálam jó filmnek? Vannak persze kisebb dolgok, hogy például legyen jó a film zenéje, legyen látványos egy kicsit, legyen jó színészi alakítás, jó történet, szép helyszín stb. Nem a legfontosabb, de sok filmet az alapján titulálok jónak, hogy milyen arányban vicces, izgalmas, akciódús és drámai. Ezt úgy értem, hogy sok olyan film van, ami nem vidám dologról szól, de mégis vannak benne vicces jelenetek, amik ráadásul nem is rontják el a film hangulatát. Ezek a filmek általában jók szoktak lenni.
A másik nagyon fontos szempont a történet. Azon belül is nem igazán a cselekmény, hanem, hogy például mennyire tudom beleélni, beleképzelni magam valamelyik főszereplő helyébe. Persze ez mindenkinél más lehet, ezért is különböznek a vélemények. Ha már bele tudom élni magam valamelyik főszereplő helyébe, akkor nyert ügye van a filmnek, hiszen ha elég izgalmas, akkor nem bírom abbahagyni a nézését. Nagyon fontos továbbá, hogy a filmnek legyen egy "világa", hogy egy csak arra a filmre jellemző érzés fogjon el ha nézem. Szerintem ezért olyan sikeresek a fantasy filmek vagy sci-fik(Gyűrűk ura, Harry Potter, Star Wars, Star Trek), hiszen egy egészen új világot alkotnak, és olyan szintű háttértörténete van egy-egy szereplőnek, hogy akár igazi is lehetne az aktuális világ. A harmadik fontos dolog amit kiemelnék, az az, hogy mennyire elgondolkodtató az adott film. Ez azért fontos nálam, mert így a film nem csak addig tart, ameddig nézem, hanem ameddig utána átgondolom. Ráadásul így a legtöbb esetben egy kis valódi értelme is lesz a filmnek, hiszen gondolkodtat.
Körülbelül ez jeleni nálam a jó filmet. Sok feltételnek tűnhet, de azért nem olyan nehéz őket teljesíteni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)